Erős Tibor – Mindenen változtathatunk, ha elindulunk

Magazin /  Futás / Erős Tibor – Mindenen változtathatunk, ha elindulunk

Erős Tibor – Mindenen változtathatunk, ha elindulunk

2025.07.22. |  5 perc

Az NN Ultrabalaton győztese egyéni és Projekt 422 versenyszámban is, 100 km-es távon háromszoros magyar bajnok, és még sorolhatnánk – Erős Tibor mára megkérdőjelezhetetlenül az ultrafutás egyik ikonikus alakjává vált. Ezt azonban nem pusztán adottságainak, hanem mentális felkészültségének is köszönheti. Tibi példája eltökéltségből, kitartásból és tudatosságból is remek példa lehet mindannyiunk számára az élet bármely területén. Ennek kapcsán beszélgettünk az ország E.T.-jével.

Kezdjük az elején. Te hogyan mutatnád be magad? Te vagy Erős Tibor, aki…?

Alapjában én egy emberként tekintek magamra, de vagyok sportoló, vagyok motivátor, apa, sales-es, vagyok minden egyben, de mindig az adott helyzethez igazítom magam. Nem tudok kifordulni önmagamból, tehát a személyiségem mindig ott van, de hogy az adott szituációhoz alkalmazkodom. Ha előadom a történetemet, igyekszem úgy idomulni másokhoz, hogy hatással tudjak lenni rájuk, elhiggyék, hogy ők is tudnak változtatni az életükön – ez például a motivátor énem. Az ultrafutás része az identitásomnak, de nem kizárólag az határoz meg.

Ez azért is érdekes mert te ugye bőven érett felnőtt korodban kezdtél el futni, azóta viszont a futás egy markáns pontja az életednek. Az „ultrafutó Erős Tibi szerinted milyen kölcsönhatásban van a „családapa Tibivel”, a munkahelyeden dolgozó Tibivel? A többi éneddel?

Az én alaprezgésem a kitartás, az elszántság és a tervezés. Szerintem ez a magja. Ilyen vagyok, így alakult ki a személyiségem, de ez már látszott gyerekkoromban is, hogy ilyen értékeim vannak. Ezután pedig nem azt kerestem, hogy miben vagyok gyenge, és azt próbáltam volna fejleszteni, hanem pont fordítva csináltam: amiben erős vagyok, azt erősítettem tovább. De ez közben persze húzza magával a többi, nem olyan fejlett képességemet is. Ezt csinálom ma is: elkezdtem önismerettel foglalkozni, hogy megtaláljam ezeket az erős pontokat, és dolgozok rajtuk nap mint nap. És ez ugyanúgy igaz rám minden téren az ultrafutástól a családi vagy munkahelyi dolgokig.

Ez az önismeret segít abban is, hogy milyen célokat tűzz ki magad elé?

Én ilyen célorientált vagyok. Ha kitűzök magam elé valamit emberként, sportolóként vagy épp mentorként, akkor azt véghez viszem. Ez sok szorongással, megfelelési kényszerrel járt, ezt be kell vallanom, úgyhogy ennek kezelését meg kellett fejlődnöm. Meg kellett küzdenem ahhoz, hogy ezek ne nagy terhek legyenek, amiket én magamra pakolgatok. Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy túl nagy a kabát, amit fel akarunk venni, nagy az elvárás, aztán nagy a csalódás, a kudarcélmény.

Ezek szerint neked vissza kellett fogni magadat? 

Azt kell mondanom, hogy igen. Ha látnád a telefonomat, meg tudom mutatni, hogy már 2020-ban beleírtam jegyzetben, hogy én felfutom magam a top élvonalba ultrafutásban. Az első ultrafutásom után már én ezt le mertem írni.

Nagyon nagy lépés. Azért írtam le, mert én tényleg ide képzeltem magam, hogy Magyarország egyik legjobb ultrafutója szeretnék lenni. De ott volt a gondolat, hogy hogyan tudom én ezt elérni? Mit kell ezért tennem? Hogyan érhetek el ide?

Azzal, hogy lépésről lépésre haladva kimaxoltam, amit lehetett, és nem akartam egyszerre túl nagy terheket magamra venni. Először a 6 órákat, utána a 100 kilométereket értem el, és csak utána lépkedtem feljebb 160-ra, 12 órára, a 200-as versenyre, és most már a 400-ast is teljesítettem. És ebben kell okosan visszafognod magad, hogy mekkora célt merjél kitűzni közvetlenül magad elé a távlati cél felé vezető úton. Ezt az utat nem rövidítheted le.

Ebben mennyire hat rád a külső környezeted, a külső elvárások? 

A „kell”-t mint egy ilyen felülről irányított elvárást nem szabad beengedni, csak én tehetek magamra feladatot. De én is saját káromon tanultam ezt meg, amikor elindultam olyan versenyen, ahol elvárták tőlem, hogy úgyis az Erős nyer. És most már látom azt, hogy milyen lehet egy olimpikonnak, milyen lehet egy Hosszú Katinkának, amikor alapból oda várják az első helyre, és mondjuk épp akkor nem jön össze, mert valami aznap nem működött.

És mi magyarok azt mondjuk, hogy na, neki sem megy már. Csak második. Aki ezt ki meri mondani, az még nem látja, hogy egy célt elérni milyen sok áldozattal jár. Hát olimpikon szinten meg nem is tudom elmondani, hogy mennyi munka kell. Ezért imádom a mostani, olimpikonokkal készült filmeket, ahogy bemutatják a felkészüléseiket. 

Nagyon jó, hogy mondod ezt, mert pont nemrég hallgattam Szilágy Áron podcastjét, ahol Cseh Laci azt osztotta meg, hogy az első nagy győzelmek után megjelent benne a félsz, hogy mi van, ha nem tud úgy teljesíteni egyik-másik alkalommal. Te hogy vagy ezzel? Amióta ilyen elképesztő eredményeket érsz el, azóta te is érzed a papírformának ezt a súlyát?

Hogyne. Nyomást helyez rád a külső környezet, meg a korábbi eredményeid, mert ha a Tibi egyszer volt első, akkor többé nem lehet második. A megfelelési kényszer, a belülről és kívülről jövő elvárások – ezen át kell esned, és meg kell tapasztalnod, hogy te hogyan reagálsz rá. Ha egy kihívás elég nagy, ott egyértelműen megjelenik a félelem. 

Nekem ehhez kellett, hogy elkezdjek foglalkozni a mentális részével, és hittem benne, hogy igenis lehet jobb eredményeket elérni, ha lélekben már fel vagyok készülve ezekre a helyzetekre.

És igen, vannak nehezebb napok, amikor lehet, hogy éppen nem jönnek úgy össze a dolgok, másképp veszed a levegőt vagy rosszul fogsz talajt egy lépésnél. Ilyen van, és el tud rajta menni egy versenyed. Ezek az apróságok is eredhetnek viszont egy belső szorongásból, amit az elvárás generált. Én sportpszichológussal gyakorlom a különféle technikákat, hogy ezeket leküzdjem. Amatőrként profi akartam lenni kezdettől. Profiként akarok hozzáállni, és ennek lett az az eredménye, hogy ilyen gyorsan eredményes lettem ultrában. 

Ugyanilyen erős elvárások érhetnek téged az NN Ultrabalaton kapcsán is győztesként, gondolom. Egyáltalán, neked mit jelent az NNUB? 

Ez Magyarország legnagyobb közösségi ultraversenye, nem beszélve persze a csapatokról, hogy 28 ezer ember indul itt. Olyan szintű közösségi élményt, akarást ad, amit eddig én nem tapasztaltam. Már amikor legelsőt futottam 2022-ben Bódis Tomi mögött 15 perccel – 16 óra 50 perccel értem be –, már akkor láttam, hogy atyaúristen, hát ez micsoda élmény, micsoda dolog?! 

És most meg ott tartok, hogy tavaly megnyertem az egyéni kört, megvan az óriási trófeám. Hát az már magáért megérte. Aztán megfutom a Privát Ultra Balatont, ráadásul az is egy nagyszerű eredménnyel sikerült (17 óra 4 perc), és futottam egy dupla kört.

Az NN Ultrabalaton számomra mindent adott. De most a két kör alatt láttam azt is, hogy az embereknek mit ad, a csapatoknak. Én azt mondom, hogy ez a top futóverseny Magyarországon. És ebben én mindent kimaxoltam. Egy kört, privátot, duplát.

Muszáj megkérdeznem, hiszen mi vagyunk az esemény főtámogatói már több mint egy évtizede: te belülről hogy látod, mi egy szponzor feladata egy ilyen eseménynél?

Egy szponzor, akinek összeforrt már a neve a versennyel, ahogy az NN-é összeforrt az Ultrabalatonnal, ott szerintem azt kell nézned, hogyan tudod még jobban támogatni a futóközösséget, hogyan tudsz hozzájuk még inkább kapcsolódni, hogy kijöjjenek azok a jó teljesítmények, még több élmény legyen. 
Nekem egy nagyszerű élmény például az NN-nel kapcsolatosan, és várom is minden alkalommal, hogy az oldalatokról letölthessem a rajt/célfotóimat. Van ugye az a felület, ahol az NN Biztosító honlapjáról leszedhetem ezeket ingyenesen. Nem kell megvennem, mint nagyon sok más eseménynél – ez fontos.

És ez nekem ilyen szép lezárása a hétvégének, hogy köszönöm, itt van, megkaptam azt a fotót. A márkának ez az átadása, ő ezzel csatlakozott hozzám.

Az is nagyszerű volt, hogy ment az NN-es biciklis DJ a zenével körbe, és jó fej volt, mert engem többször megelőzött, vagy több szakaszban találkozhattam vele. De jó lenne még sok ilyen, amikor kapcsolódni tudunk, akár közösen létrehozni valamit. Én ezeknek örülök legjobban.

Többször kiemelted már ebben a beszélgetésben a közösség erejét a futás és az NNUB kapcsán is. Szerintem nagyon érdekes, hogy egyéni sportnak könyvelik el a futást, hiszen te tűzöd ki a célodat, te mész az úton. Közben viszont az NN kutatása szerint az emberek kétharmada küzd a kívülállóság érzésével, hogy nem teljes tagja a közösségnek, viszont a válaszadók több mint 80 százaléka szerint a futás segít ezen. Sőt, az NNUB-sok kétharmada mondta, hogy barátokra tett szert a futás által. Neked hogy jön össze a futás a közösséggel?

A futás kapcsán nekem megvan ez a kettős nézőpont. Egyrészt nagyon a célok vezérelnek, amihez csak egyedül tudtam csatlakozni: az én edzésem, az én tempóm, az én dolgom. De nézd meg, hiába volt itt az idei NNUB-n a Radek Brunner, aki egy nagyszerű futó, és nyert egyéniben, de én a dupla körömből az elsőnél előbb értem célba nála, mert erőt kaptam az itthoni közösségtől, akik engem ismertek és felemeltek. Ez a hazai pálya előnye, mint ahogy a focisták is kimennek a saját stadionjukban, és sokkal erősebbnek érzik magukat. Ez a közösség olyanfajta energiát ad, amit el sem hiszel.

De mondhatom a csapatomat is, a Maráz Zsuzsi csapatát, akikkel vasárnaponként együtt futjuk a 30-50 kilométereket, és közben beszélgetünk, kiventilláljuk a nehézségeinket, problémáinkat. Egymást hallva olyan, mintha egy terápián ülnénk.

Én nagyon szeretek beszélni, de ugyanannyira szeretek hallgatni is. Szeretem az emberek történeteit. Szeretem az ő megéléseiket meglátni, mert tudok vele azonosulni. Amikor mindenki elmondja a saját kis történetét, az felszabadít. Ez kimutatott tény. 

Merni kell kimondani a belső feszültségeidet. Szorongsz a jövőd miatt, a gyereked miatt, az iskolai eredménye miatt. Mindig van valamin aggódnunk. Itt az a kérdés, hogy az az aggódás beszűkít, vagy felvértez, hogy felkészíted-e magad ezekre a helyzetekre.

Te a mindennapi életedben is ennyire tervezős, tudatos típus vagy, mint a futásodban?

A tervezhetőség ad egyfajta megnyugvást. Nekünk, képzeld el, otthon van minden hónapra egy kinyomtatott naptár, amibe mindenki beírja a programjait, milyen edzése van, milyen családi programunk van, milyen összejöveteleken kell részt vennünk. Ez ad egy keretet, ami persze alakulhat.

Egy repülőgép pilóta sem véletlenül csinálja végig az ellenőrző listát minden egyes alkalommal, amikor elindul, még ha századszor utazza is végig az adott távot. Pont azért, mert ez a biztonság, ezzel jut el A-ból B-be. 

Csak akkor tudsz igazán célra törő lenni, hogyha felkészült vagy, és tudod, hogy milyen lépéseken kell átmenned ahhoz, hogy elérd azt a kitűzött célt.

Valójában ez a longevity-gondolkodás alapja is, amivel mi az NN-nél nagyon erőteljesen foglalkozunk. Ez ugye arról szól, hogy hogyan élhetünk nemcsak hosszabb, hanem minőségileg is jobb életet. Ennek négy pillére van: a fizikai és a mentális egészség, az intellektuális reziliencia és a pénzügyi felkészültség. Te hogyan állsz ezekkel? 

Nagyon szeretnék hosszan egészséges maradni. Ezért teszek is, és fiatalosnak tartom magam, az adataim is ezt mutatják. Ahhoz, hogy te egészséges tudj maradni, megfelelő táplálkozás kell, sport kell – ha mást nem, legalább liftezés helyett lépcsőzéssel eddzük a keringésünket –, és ott vannak szűrővizsgálatok. Én ezt külön nagyon fontosnak tartom magamnál, hiszen a fizikai határokat is feszegetem a futásaimmal.

De ugyanilyen tudatosan tervezem a pénzügyeket is. Már csak a futás is nálam elég komoly költségekkel jár havi szinten, de a hosszú távú jövőmre és a nem várt helyzetekre is igyekszem már most előre készülni.

Persze nagyon egyszerű ezeket kimondani, de nincs egységes recept: te magad tudd azt, hogy neked mi a jó. Na, és itt jön a tudatosság, hogy felismerem: én ilyen vagyok, nekem ez működik számomra, ez a szimpatikus. Te tűzöd ki a célodat, és ahhoz neked kell magadat dedikálni. 

Ha már tervezés, beszéljünk az after life-ról is egy pár szót. Egy profi sportolónál ez mindig komoly feladat, hogy mi lesz a pályafutása után. Te viszont ebben a tekintetben speciális helyzetben vagy. Hogyan tervezel ezen a téren, hol lesz a futás a te későbbi életedben? Egyáltalán van olyan szcenárió, hogy a Tibi nem fut majd?

Az a legszebb a futásban, hogy élethosszig lehet csinálni. Ultrát futni azért nem, bár látunk csoda embereket, de én versenyzői típus vagyok, és nem biztos, hogy a középszerűvel szeretnék majd menni. Azt biztosan meg kell majd tanulnom, hogy milyen az, ha már nem tudok az élmezőnnyel tartani. Hogy ez milyen változást hoz majd az én életemben lelkileg és mentálisan is.

Ez el fog jönni, és ez egy tanulási folyamat lesz. Az, hogy dolgom van a futással, az nem kérdés. Azt, hogy én ezt letegyem, olyan nincs. A versenyzés részét igen, azt le lehet. Én tudatosan építem a futás utóéletét magamnál. Szeretnék motivátorként foglalkozni ezzel. Ehhez sokat kell még tanulnom, de látom, hogy működik, és van rá igény. Kellenek a történetek, hogy „itt van egy figura, aki 40 évesen kezdett futni, és már 400 km-t fut”. 

Ezek hatnak az emberekre. Rájöhetnek, hogy ők is léphetnek a saját céljaikért a mindennapokban. Az én életem, ahol tart, mondhatom, hogy én irányítottam erre. Ezzel pedig szeretnék másnak is adni a saját kihívásai leküzdéséhez. A változás része az életünknek. Minden szempontból. Minden változik és mi magunk is változtathatunk: az egészségi állapotunkon is, azzal, hogy elindulunk. 
 

Ez is érdekelhet!