Magazin / Gyermekem jövője / Újra ketten, most mit csináljunk?

Újra ketten, most mit csináljunk?

Ha kirepültek a gyerekek, akár jól is érezhetjük magunkat

Üres fészek szindróma - így nevezik, amikor egy házaspár a gyermekeik felnevelése után céltalannak érzi mindennapjait és nem tudja betölteni a korábban állandó gondoskodásra szoruló utódok keltette űrt. De nem szükségszerű, hogy ez így alakuljon, lehet tudatosan készülni erre az időszakra és hasznosan, boldogan tölteni az időt a nagyszülővé válásig.

Egy gyerek ára

Itt arra az összegre gondolunk, amelyet arra fordítunk, hogy gyermekünk a szükséges minimumon (lakhatás, étel, ruha) túl megkapja mindazt a tudást és lehetőséget, ami könnyebbé teheti számára, hogy felnőttként boldoguljon. Valójában ez a felkészülés már az óvodában elindul és egészen az első saját otthona megteremtéséig (van amikor tovább is) tart.
Sokan próbálták már összegszerűsíteni a gyermeknevelés költségeit, de valójában csak átlagokat és közelítő számokat tudunk megállapítani, hiszen minden család helyzete és minden gyermek igénye más, így pontosan számolni csak a család lehetőségeinek ismeretében lehet, ahogyan ezt kollégáink teszik, amikor biztosítási tanácsot adnak.

Forintosítsunk

Hogyan határozhatóak meg ezek a várható összegek? Nehéz és bonyolult feladat annak megbecsülése, hogy mennyi pénzt költünk kifejezetten a gyermek(ek)re. Először is összeszedjük mindazokat a dolgokat, amelyekre egy gyereknek szüksége van. Ezek egy része napi, heti, havi rendszerességű költés, hiszen naponta esznek, hetente sportolnak és havidíjas lehet az iskolai menza. De ezek felett is akad jócskán kisebb és nagyobb költeni való, mint például az iskolakezdés, egy nyári tábor, vagy akár egy betegséggel járó kiadás is. Érdemes hát éves költséget kalkulálni, és tartalékot is képezni ezekre a helyzetekre.

Mit mond a tudomány?

A hazai viszonyokat alapul vevő, tudományos értékű publicisztikát azonban, mely ma is érvényes volna, nem találni. A kétezres évek első felében a Központi Statisztikai Hivatal és a TÁRKI is megpróbálta meghatározni a gyermeknevelés költségeit. Azóta nem tettek közzé olyan, a gyermekek eltérő életkori sajátosságait is figyelembe vevő elemzést, számítást, mely körüljárná mindezt.
Így kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy megnézzük, mennyi a KSH szerint az egy főre jutó fogyasztás. Ez az összeg 2019-ben 1.331.858 forint volt. Ebbe beleszámolják a szakemberek az alapvető kiadások, vagyis a közlekedés, az élelmiszerek, a lakhatás és a ruházkodás költségei mellett az oktatásra, szórakozásra, egészségre, pihenésre költött pénzt is.
Ennek a volumennek vannak persze olyan részei, amelyeknek fogyasztása a gyerekekre nem jellemző (dohány, alkohol), de mégsem érdemes ezt a sort levonni a végösszegből, mert abban azt hiszem minden szülő egyetért, hogy a családok általában többet költenek a kisebbekkel kapcsolatos kiadásokra, mint a felnőttek igényeire. Vagyis ezek a költséghelyek ugyan nullázódnak, de egyéb terhek (tábor, iskolai felszerelés, kirándulás, osztálypénz, stb.) bekerülnek.

Ami nincs benne a táblázatokban

A statisztikák igyekeznek ugyan minden kiadást összeszedni, de a gyermeknevelésre fordított időt nem árazzák be és azokat az átalakulásokat sem tartalmazzák, amelyeket a munkaerőpiaci igények és az iskolák leterheltsége okoz.
Pedig az a szülő, aki szeretné, ha gyermeke bármilyen szakmát is választ sikeres karriert futna be, biztosan költ eszközökre és fejlesztésekre. Hiszen támogatnia kell a fiatalt, hogy nyelvtudást szerezzen és legkésőbb kamaszként megismerje a digitális eszközök működését, illetve eligazodjon a neten. Ezekre a kihívásokra pedig az iskola csak részben készíti fel a legifjabb generációt. Vagyis a kütyük és a különórák a családi kasszát terhelik.

De végül mennyi az annyi?

Ha tehát elfogadjuk, hogy ebből az egy főre jutó fogyasztási átlagból számolunk, akkor a fenti összeget tizennyolccal meg kell szorozzuk. Így arra jutunk, hogy egy gyermek felnevelése és eltartása az érettségiig vagy a szakmaszerzésig körülbelül 24 millió forintot emészt fel. Az első pelenkától az iskola sikeres befejezése után kapott oklevél bekereteztetéséig körülbelül ennyit elkölt egy átlagos szülő. Hatalmas összeg ez, még akkor is, ha sok évre elosztva kell kifizetni. Nem meglepő tehát, hogy rengeteg család úgy érzi, főként a felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalok szülei, hogy a gyermek életkezdését már nem vagy nem eléggé tudják támogatni. Erre is van megoldásunk, ami megkönnyíti a családok helyzetét és kellő induló tőkét biztosíthat a fiatal felnőttek első önálló lépéseihez.

Önálló lett, hogyan tovább?

Amikor épp az egyetemi tandíj előteremtése vagy a gyerek első lakásának bebútorozása miatt fáj a fejünk, akkor még nem is tudjuk, hogy mennyire fog hiányozni ez a sok elfoglaltság. Amikor ugyanis a fiatalok elköltöznek, a szülők ismét sokkal szabadabb, kötöttségmentesebb életet élhetnek. Mindez persze nem egyik napról a másikra alakul, hanem fokozatosan, 2 éves korban, a bölcsivel kezdődik és a felnőttkorig, a saját otthon megteremtéséig tart. Mégis elérkezik az a pillanat, amikor üres a ház és nincs kinek ebédet főzni, nincs ki után elpakolni. És bizony a szülők egy jelentős része ezt nem könnyebbségként, hanem sokkal inkább feldolgozandó gondként éli meg.

Nem veszteség, szabadság

Az, hogy ki hogyan szemléli a tényt, hogy a gyermekek kirepültek, sok tényezőtől függ. A gyerekek hiánya természetes. Hirtelen nagynak érezhetjük a házat, üresség foghat el bennünket. De ha van például olyan elfoglaltság, amiben valaki örömét leli és ki tud teljesedni, akkor ott a gyermek hiánya nem lesz óriási csapás. Az új életszakasz új kihívásokat tartogat és számos új lehetőséget is kínál, hiszen idő és némi pénz is felszabadul, amikor egy fiatal felnőtt keresni kezd és képessé válik az önálló életre.

Ebben az időszakban az is természetes, hogy átalakulnak a bevásárlási szokások, a vásárolt mennyiségek és nagy valószínűséggel a megvásárolt termékek köre is módosul. Amit korábban gyermekünkre költöttünk, az pluszként jelenhet meg a családi kasszában.

Öszességében azonban érdemes erre az időre nyereségként tekinteni és olyan dologra használni, amit rég ki szerettünk volna próbálni, vagy amit a gyereknevelés terhei miatt fel kellett adni. Mivel a gyerek tandíját és ellátását már nem kell fizetni, ezért egy új hobbihoz a források is rendelkezésre állnak.

Valami új

Ha nincsenek rég halogatott vágyak, akkor érdemes körülnézni a környéken, beszélgetni hasonló gondolkodású barátokkal, ismerősökkel, hogy ők hogyan élték meg ezt az élethelyzetet, milyen stratégiákat alkalmaztak. Van, aki háziállatot szerez be, hogy legyen kiről gondoskodni, legyen kivel programokat csinálni (sétálni, kirándulni). Mások felszabaduló idejüket a rászorulók segítésére fordítják, önkéntesként teszik magukat hasznossá saját környezetükben, gyerekekkel foglalkoznak, idősek életét könnyítik meg.
A lényeg az, hogy olyan elfoglaltságot találjunk, ami örömet okoz és ami módot ad arra, hogy kapcsolódjunk másokhoz. A magány, a feleslegesség érzése ugyanis nagyon rombolóan tud hatni a lelki egyensúlyra. Márpedig a gyermekeinknek, akkor is szükségük van az okos és életerős szüleikre, ha már nem élnek velük.

Mindig az én kicsikém marad

Az, hogy a gyermek elhagyja a családi fészket, nem jelenti azt, hogy nem igényli már a szülői támogatást. A jó tanácsok, az érzelmi terhek megosztásának lehetősége mindig nagyon fontos lesz, legyen akár húsz, akár negyven éves a gyermekünk. Egy-egy nehezebb periódusban pedig, legyen szó munkahelyváltásról vagy unokák születéséről, egészen biztosan az anyagi támogatás sem fog rosszul jönni.
Egy segítő, támogató szülő, ha felnőtt gyermekei vannak, mindig rendelkezésre áll, de sosem uralja a fiatalok életét. Kétségtelenül nehéz szerep és gyakran minden jószándék ellenére is túllő a célon, aki nagyon segíteni akar és ezt a maga feje után menve teszi ezt. A segítség, legyen szó bútorok megvásárlásáról vagy az unoka pesztrálásáról, akkor igazán jó, ha úgy segítünk, ahogyan azt kérik.

Új élet, új boldogság

A legjobb kiindulópont, ha a gyermek önállósodására úgy tekintünk, mint egy fontos sikerre, melyben nekünk is részünk van. A nevelésünk gyümölcse az, hogy megállja a helyét az életben, a taníttatására fordított erőfeszítéseket igazolja vissza, ha sikeres a munkahelyén, ha karriert csinál. Gyermekünk boldogságában osztozni, látni ahogy saját családot alapít és kiteljesedik, ennél nagyobb öröm nincs egy szülő életében.
Az üres fészek tehát nem feltétlenül egy rossz helyzet. Ez kétségtelenül egy új életszakasz kezdete, de hogy mit hoz ki ebből a helyzetből valaki az elsősorban rajta múlik. Hiszen a saját életünkért, anyagi, fizikai és szellemi jóllétünkért mi magunk vagyunk felelősek.

Alap a kezdésre, az újrakezdésre

Amit pedig még ma megtehetünk, hogy a gyermekek önállósodása után belekezdhessünk egy új, tartalmas élet kiépítésébe, hogy gondoskodunk az utódok jó startjáról. Ezzel tehermentesítjük magunkat, hiszen egy saját élet elkezdése, legyen szó új lakás vásárlásáról vagy bérléséről, mindenképpen egy olyan szituáció, ahol jól jön a támogatás a fiataloknak. Erre, ha idejében elkezdünk félretenni, akkor nem fog jelentős terhet jelenteni számunkra, miközben nagy segítség a gyerekeknek.
Persze évtizedekig kitartóan takarékoskodni, illetve ezt megtervezni nem egyszerű dolog. De ha a jelenben történő lemondás helyett azokat a hosszú távú céljainkat tartjuk szem előtt, amelyek segíthetnek megvalósítani saját, vagy gyermekünk terveit, már jó úton járunk.

Az Életkapu program egy rugalmas és személyre szabható megtakarítási lehetőség, amely mivel biztosítási elemeket is tartalmaz, az előre nem látható helyzetekben is segítséget jelenthet a családnak. Vagyis a célok megvalósítása mellett biztonságban tudhatja önmagát és szeretteit is.